Kedves Anna, még nem ismerjük egymást de majd egyszer biztos lesz rá lehetőség. Én az alapítványnál nevelkedtem és mindig bárhol lennék a nagy világba vágyom vissza haza, az alapítványhoz. Egy évig voltam nevelő Szászvárosban és talán életem egyik nagy hibája volt onnan önként elmenni. Szerettem ezt az életformát mert sosem úgy álltam hozzá, hogy ez a munkám pontosabban ez a munkahelyem. Nem azért nem mert egyáltalán nem az, ezt nem pénzért csinálja valaki és nem dicsőségért, csupán azért(hadd idézzem Csaba testvért) mert "jó jónak lenni" és ezt te tudod a legjobban. Tapasztalod, hogy annyi szeretetet kaphatsz ingyen amennyit el sem tudna más ember képzelni és ezért csinálod, én is ezért csináltam. Hidd el nekem, hogy az alapítvány tulajdonképpen egy védőburok ami titeket meg óv ettől a szennyes világtól és ennek dolgaitól...
Örvendek neked és örvendek azért mert tudom, hogy az Isten mindig olyan embereket vezet az alapítványhoz mint te. Kívánom neked a legjobbakat, és egy fontos üzenet, amikor azt hiszed, hogy nem megy: Soha se add fel, ne kételkedj és bízzál abban, hogy neked ott a helyed!
Őszinte szívből V.Razvan