Köszönet a támogatóknak!

Kiss Katalin, kiutazott szüleimmel a héten és kihozták a családomnak azt a sok szép, hasznos dolgot amit Önök gyűjtöttek nekünk. Szeretném megköszönni jóságukat. Írtam egy köszönő levelet ismerőseimnek, Katalin kiegészítette a levelet, így ezt a levelet teszem itt közzé. Sokkal részletesebb.

"Hunyadi Anna levelében megköszöni barátaim és ismerőseim tárgyi és pénzbeli adományát, amit a dévai gyerekeknek vittünk .
Szociális Missziótársulat, aki életmentő Béres cseppeket és játékokat küldött.
Regényiné Király Éva, aki cipőket és fürdőruhákat hozott..
Hegedűs Éva, aki ruhaneműket és cipőket ajándékozott.
Lájerné Tóth Éva, aki kamráját kipakolta és mindenféle finomságokat küldött a gondosan csomagolt sok-sok körtével és kiscsizmákat szerzett.
Jermann Éva , aki téli cipőket adott a lányoknak.
Merta Erika a kiscsizmát küldött.
Hoffmann Péter, aki ruhaneműt és száraz élelmet adott.
Bonnyai Ági, akinek pénzbeli adományából meg tudtunk 3 kislámpát venni.
A Farkas Edit Római Katolikus Szakképző Iskola diákjai, akik párnákat varrtak.
Voltnerné Anita tanárnő, aki segített a varrásban. Persze kaptak még sok mást is./Pénzt, száraz szalámit, egyéb élelmet, más gyümölcsöket, sok-sok vitamint, kézműves anyagokat, dekoranyagokat, festékekeket, dekupázshoz anyagokat stb./

Ha kihagytam volna valakit, ezer bocsánat. Reméljük, hogy a lányok nagy részével tudtok nyáron is találkozni Tapolcán-Keszthelyen-Pesten. Mindegyik egy külön világ és számomra nagyon szeretetreméltóak. Bár Majácska megjegyezte az elején: Hááát.... kissé magasabbnak és fiatalabbnak gondoltam- mikor jól megnézett. Így aztán már eleve hendikeppel indultam ennél a kis kópénál. A végén ki is lőtte: "Nem szeret maga engem, annyira mint a Katikát.". /Egy másik kislány a családban/Bizonygatásom ellenére kis hosszűseprűs pilláit megrezegtette, hamiskásan fölnézett és halálkomoly pofival ezt suttogta:" Nekem nem úgy tűnik." Mit lehet erre a választékos magyar beszédre egy elrománosodott környezetből jövő gyereknek mondani? Semmit. Csak össze-vissza puszilgatni./Na ennyit a gyerekek szeretetéhségéről./ A legfontosabb azonban az, hogy voltak, kik imával járultak hozzá az út sikeréhez. Kérem, hogy imájukat ezután se hagyják abba. Mert persze kellenek a tárgyi dolgok, nagyon is. De a legfontosabb, hogy a gyerekek értelmes, önmagukat és másokat is tisztelő, egyenes derekú felnőttek legyenek, akik tudnak szeretni és szerethetőek ,akiknek nő az énerejük, akik sorsuk boldogulásért nem nyafognak, hanem tesznek, akik eligazodnak az életben és boldogabbak lesznek, mint korábban, mielőtt ide kerültek az alapítványhoz. Ehhez az imádságotok nagyon-nagyon segít. Kiss Katalin"

Isten áldja Önöket!

Hunyadi Anna és családja

Déva