A rend visszaállítása :)

Bocsánat, hogy így eltűntem az elmúlt időben. Nekem is sikerült lebetegednem, bevallom 7 gyerek mellett nem a legegyszerűbb kipihenni, sőt lehetetlen. Most, hogy jobban lettem látom a lányok teljesen meg vannak kergülve. Mintha minden a feje tetejére állt volna. Ennyit számít, hogy az elmúlt héten a rosszullétem miatt nem tudtam annyira odafigyelni rájuk, ingerültebb voltam, sokszor apróságokon kiborultam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire függnek attól a felnőttől, aki nevelőként velük él. A napokban az lesz a dolgom, hogy valahogy visszaállítsam a rendet. Nem lesz egyszerű, mintha lónak imádkoznék. Tegnap leültettem a lányokat egy elbeszélgetésre, kérek tőlük valamit és mintha nem mondtam volna semmit. Mondtam, hogy szobába nem eszünk, elfordulok és már az ágyon nápolyit eszik. A hajam égnek áll ilyenkor, egy-két hét nem odafigyelés, számukra „szabadság”, hiszen nem voltam szigorú azokon a napokon, a lázzal harcoltam, a gyerekekkel való harchoz már nem sok energiám volt.

A negyedikes lányom táskájába belenéztem egy hét után. Édes Istenem mi volt abba. Olyan, mint amilyen én voltam kiskoromba. Anyukám mesélte, hogy mindent a párnám alá gyűjtögettem kislány koromban, volt, amikor csirke csontot is talált ott. Ő nem a párnája alá gyűjtöget, hanem a táskájába. Szemét, szemét hátán, penészes kiflik, volt abba minden. Neki minden nap át kell nézni a táskáját, hogy megtanulja ezt.

Őszinte leszek, a házi feladatokat sem néztem úgy át, mint eddig, találtam is elmaradt házi feladatokat, így a napokban késő estig pótoltuk az elmaradást. Nem baj, hogy már nem nézi meg a tanár néni, meg kell lennie minden házi feladatnak visszamenőleg is.

Ezért vagyok itt, hogy meg tanulják a házi feladatot meg kell csinálni becsületesen, a táskába nem tenyésztünk penicillint, a szobába nem eszünk és a szőnyegen sem gyurmázunk.

Vasárnap megünnepeltük egy kis sütögetéssel, hogy visszatértem az élők közé. Van itt két önkéntes hölgy, akikkel nagyon jól összebarátkoztunk. Az egyik lány a héten már haza megy így bevásárolt a vacsorához a lányoknak ajándékba. Grilleztünk csirkét, halat, csináltunk finom majonézes salátát, amiből egyik lányom sem evett, na de a sült krumpliból annál inkább. Az itteni gyermekek annyira szeretik a szalma krumplit, hogy képesek lennének megpucolni egy hadseregnek való krumplit csak ehessenek sült krumplit. 

Volt egy kis desszert is, a vacsora után csak úgy gömbölyödött mindegyiknek a pocakja. Aznap este senki nem feküdt le éhgyomorral.

Az egyik este, amikor lefeküdtek a kicsik 9-kor kimentem a konyhába még egy teát főzni. Arra lettem figyelmes, hogy a 3 nagylányom ott ül körülöttem és beszélgetünk. Másnap is, amikor lefektettük a kisebbeket kezdenek kiszállingózni a konyhába. Kérdeztem miért ücsörögtök itt?

Mondták tegnap olyan jót beszélgettünk beszélgessünk ma is. Igénylik a nagyobbak, hogy este még beszélgessek velük 1-1,5 órát lefekvés előtt, amikor nem kagylóznak a kicsik körülöttünk és nem kotyognak bele mindenbe.

Múlt héten volt itt egy 4 napos rajztanfolyam a gyermekeknek. Két lányomat is beválasztották a csapatba. Nagyon komoly rajztanfolyam volt, reggeltől késő délutánig tanították őket. Azt a két lányomat nem is nagyon láttam abban a 4 napban. Akkor döbbentem rá milyen jó dolgom is van itt. Pont a nyolcadikos lányom is részt vett a tanfolyamon, aki nagyon sokat segít nekem a házi munkában is.  Négy napon át csak mosogattam. Eddig fel sem tűnt, hogy ennyi mosogatni való gyűlik fel egy nap alatt. Furcsállottam is a mennyiséget, de rájöttem nem kell furcsállnom csak az a kislányom olyan, hogy akárhányszor a konyha felé jár, elmosogat mindig mindent csendben. Ezért nem tűnt fel eddig, hogy mekkora mennyiség jön össze egy nap.

Aranyosak nagyon a lányok és nem csak ők, az egyik nap udvarszolgálat közben meséltem egy kisfiúcskának, hogy milyen szép angyalkákat lehet készíteni száraz tésztából. Hirtelen elszalad, kis idő multán kezembe nyomott egy zacskó tésztát és mondta, hogy szeretne ő is készíteni velünk majd angyalkákat és ezzel a tésztával szeretne hozzá járulni.  Szegénykém nem értette miért kezdtem el kacagni, nagyon aranyos volt.

Szombaton ismét megrendezésre került a szülinapi mulatság. Háromhavonta szerveznek egy kis bulit azoknak a gyermekeknek, akik az elmúlt 3 hónapban ünnepelték a szülinapjukat. Zene, tánc, torta, gyerekpezsgő, van minden, ami egy mulatsághoz kell. Mi is meg voltunk hívva, hiszen 3 lányomnak is most lesz a szülinapja ebben a 3 hónapban. Én az ebédlő szélén lévő padokon ücsörgök ilyenkor. A nagy ricsaj közepette hallom a legkisebb lányom hangját amint kiabál, hogy NEVELŐ NÉNI. Átfürkésztem a tömeget és megláttam amint egy kisfiút próbál erőszakkal odaráncigálni elém. Kérdeztem miért ráncigálod szerencsétlen kisfiút?

Mérgesen mondja, ez a fiú nem akar udvarolni. Akik körülöttünk voltak mind hangos nevetésbe törtek ki. Nagyon vicces jelenet volt amint a földön húzza azt a szegény fiúcskát, hogy udvaroljon neki. Még csak 7 éves van még idő, hogy megértessem vele, erőszakkal nem lehet elérni semmit. Szegény fiúcska is szombat óta csak bujkál előle.

Amúgy nagyon érzékenyek ezek a gyerekek. Akármennyire is fel volt borulva a napokban a napi rend, és látták rajtam, hogy bánt a dolog mindig megpróbáltak kedveskedni. Amelyik délután netán ingerültebb voltam másnap reggelre ajándék rajzocskák voltak lerakva az ajtóm elé. Ilyenkor azért elszáll minden dühe az embernek.

Bárhogy is nézzük a dolgokat, én ide jöttem, hogy vigyázzak rájuk és nevelgessem őket, de igazából ők vigyáznak rám és építenek engem.

Szeretettel:

Anna nevelő néni :)