Elrepült már 2 hónap!

Elrepült 2 hónap, persze már gyermekekkel. Miután lementek a közösségi munkálatok az iskolakezdésre megkaptam a 7 lánykámat. Nagyon aranyosak egytől egyig. Kaptam kicsit, nagyot, közepeset. Beleízlelhetek minden korosztályba. Az első napokban nem értettem, hogy lámpaoltás után miért duruzsolnak még 1 órát a mellettem lévő szobába a lányok. Három napig nem mentem át szólni, gondoltam beszélgetnek, most ismerték meg egymást. Azért negyedik nap már zavart, így berontottam a szobába, a kutya fáját, hogy napközbe nem tudtok ismerkedni miért villanyoltás után kell??? Riadtan néztek rám, és mondták, de nevelő néni mi csak rózsafüzérezünk.

Úgy elszégyelltem magamat, minden este azért duruzsolnak, mert a nagyobb lányom leülteti a szobatársait, ő vezeti a rózsafüzért, és elmondják végig lefekvés előtt. Nagyon meglepődtem ezen, persze most, hogy jobban belefolytunk a tanévben nem mondják el minden este, de időnként maguktól leülnek. Ezt egy nagyon jó dolognak tartom, hogy nem kell küzdenem velük, a kisebbek is esténként rám szolnak, ha elfelejtem az esti imát. Nem kell a kötelező szót használnom, amit tudom, hogy a fiatalok iszonyodnak attól, amire ráhúzzák, hogy kötelező.

Valamelyik nap a két legkisebb lányom, akik amúgy testvérek (7 éves és 10 éves), nagyon kihoztak a sodromból. Fel is emeltem a hangomat rendesen az elbeszélgetésnél. Este bejöttek a szobámba, hogy bocsánatot kérjenek, amiért rosszak voltak. Elfogadtam a bocsánatkérést, de mondtam nekik, hogy nem csak tőlem kell bocsánatot kérni. Néztek rám nagy szemekkel vajon kitől kell még bocsánatot kérniük, hisz én egyedül vagyok a nevelő nénijük. Mondtam, aludjatok rá, majd reggelre talán megjön az ihlet. Másnap délután misét tartottak a gyerekeknek. A két lányom sietve előre rohant a templomba. Amikor beérkeztem, látom, hogy ott térdelnek a Szűz Anya szobornál. Csendben elmentem mellettük. Amikor beültek mellém a padba megkérdeztem, hogy mit csináltatok?

Erre ők azt felelték, rájöttek, hogy a Szűz Anyától és a Jézuskától kell még bocsánatot kérniük. Mosolyogtam egyet rájuk, ezzel ők tudták, hogy ügyesek voltak és kitalálták.

Sok szép megélt pillanatunk volt az elmúlt 2 hónapban. Nem mondom voltak súrlódások is a családban, de szerintem ez természetes. Mindegyik lányom egy külön világ, ezért is sokszínű és izgalmas a mi életünk. Napról napra egyre több mindent fedezel fel a gyermekeidben. Édesanyám és édesapám 6 gyermeket nevelt fel a 31 év alatt, és mai napig is gondunkat viseli. A mai világról sokszor mondják, hogy egy felgyorsult világ, na, én aztán felgyorsítva csöppentem bele az „anyaságba”.

Nem gondoltam volna, hogy 27 évesen hét lányom lesz, akik beleépülnek a mindennapjaimba.

Erre szokták mondani, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek…….

Szeretettel:

Anna nevelő néni