Kezdetek kezdetén

2015.10.22 06:57

Amikor végleg elhatároztam magam, hogy jelentkezek az alapítványhoz nevelőnek, augusztusban kiutaztam pár napra Dévára, hogy személyesen jelentkezzek. Kicsit bizalmatlanok voltak velem kapcsolatban az emberek. Eleinte azt hittem, hogy a személyemmel van baj. Idejött Magyarországról egy "tündibündi" fiatal hölgy nevelőnek, nem sokat néztek ki belőlem. Én tudtam mire vagyok képes, azt persze akkor még nem sejtettem mire vállalkozom, de kötöttem az ebet a karóhoz. Most már tudom, hogy nem velem volt a baj, a gyermekek javát nézték. Ez nem olyan munkahely ahol 2 hónap után felállsz az asztaltól, hogy köszönöm szépen mégsem erre gondoltam. Itt a gyermekek sérülnek, ha nem szűrik ki a jelentkezőknél a talpraesettséget, kitartást. Egyik gyermeknek sem tesz jót, ha havonta más nevelőjük van, nincsen állandóság, kötődés, egy idő után nem bíznak meg a felnőttekben, mert úgy érzik cserbenhagyták őket. Nincsen meg a családi egység érzésük az, ami a legfontosabb ezeknél a gyermekeknél. 

Pár napot eltöltve visszautaztam Magyarországra, két hét alatt elintéztem otthon mindent összepakoltam és augusztus 31-én útra keltem édesapámmal. Amikor megérkeztünk az egyik nevelőnő mosolyogva odajött hozzánk és azt mondta: -Látom nem tudtunk elriasztani.

Apukám válasza csak annyi volt: -Hunyadi…..őt nem lehet csak úgy riogatni!!!!

Pár gyermek odarohant a kocsihoz és ámulva megjegyezték, maga tényleg visszajött! Augusztusban megismertem pár gyereket, amikor visszautaztam mondtam nekik, két hét és visszajövök. Legyintettek csak egyet, ígéretekből Dunát lehet rekeszteni, lehetett látni a szemükben, hogy igen ez a néni betartotta a szavát és visszajött.

Itt Romániában szeptember 15-én kezdődik az iskola, kilenc napig nem voltak lányaim, mert a lakást, amit megkaptam rendbe kellett tegyem. Festés, takarítás, rossz bútorokat kicserélni, röviden lakhatóvá, otthonossá kellett varázsolnom. Sokat köszönhetek a kollégáknak, igazgatónőnek. Bármikor bármi gondom volt, szükségem volt valamire intézkedtek, segítették az előrehaladásomat. Az alapítványnál lévő nagyobb fiúk lelkesen hordák fel a 4. emeletre a bútorokat.  A közös munkának köszönhetően sikerült iskolakezdésre összedobnunk a lakást és be tudtak költözni a lányaim.

A kezdő napokról írtam levelet az otthoniaknak abból idéznék pár mozzanatot. Közösségi munkában is részt kellett vennem a lakásfelújítás mellett. Ilyenkor ősszel főznek be mindent a konyhások télire, mi felnőttek és nagyobb gyermekek besegítünk nekik.

Amikor megérkeztem az első napokban nem nagyon tudtam mikor mit kell csinálni, reggeliken megjelentem az ebédlőben és ott gyűjtöttem össze az aznapi információkat.

Pár sor a levelemből:

„Kedden felkeltem elmentem reggelizni, ott közlik, hogy ez a hét a közösségi munkáról szól...... jó dolgozzunk nincs azzal baj.

Mondták hoznak vinettát és pucolni kell, gondoltam az annyira nem lehet vészes, mint kiderült a vinetta itt a padlizsánt jelent. Átmentünk a másik házhoz a síneken túl, ahol a kertes házak vannak......ott tudatosult bennem miről is van szó.

1000 KILÓ PADLIZSÁNT ÖNTÖTT LE EGY TEHERAUTÓ AZ UDVARRA!!!!

Életemben nem láttam ennyit egy helyen, de az a nap után nem hogy látni, enni sem akarok egy ideig. Hatalmas tüzet raktak az udvarra a parázsra ráterítettek egy nagy fémlemezt és azon sütötték a padlizsánt, amelyik elkészült lekapkodták és rögtön pucolnunk kellett. Ha eddig le lett volna véve valaha az új lenyomatom rendőrség által, na, az a keddi nap után érvényét vesztette volna. Minden új begyemről leégett az új lenyomatom, de meg kell, mondjam volt hangulata nagyon, sokat beszélgettünk, nevettünk a munka közben. Örülök, hogy közösségi munkával indítottam. Jobban megismerhettem a leendő kollégáimat, hallgattam a vicces történeteiket.

Reggel 10-20:00-ig csináltuk fél órás ebédszünettel, mindezt állva. A nap fénypontja a vacsora. Padlizsánkrém frissen tálalva. Jót derültünk, amikor este megláttuk, ennek ellenére nagyon finom volt.

Így sütötték a padlizsánt.

Tisztítási folyamatok.

Este felkúsztam a lakásba ahol még mindig zsákokban, dobozokban minden, pakolgattam még aztán ahol épp voltam bezuhantam egy ágyba valamelyik szobában.

Szerda reggel az ebédnél kihirdetik, hogy ma zakuszkát és lekvárt főzünk, majd bevezettek az ebédlő udvarára ahol meg szinte a földön ülve rekeszeken tolták elénk a töménytelen szilvát magozásra majd az irdatlan mennyiségű paprikát és hagymát pucolásra a zakuszkához. Én ebédre már nem tudtam felállni annyira lezsibbadtak a lábaim, de az a nap is vidáman nagyon jó hangulatban telt.

Este kérdeztem a szomszéd asszonyomat:  -Egyik nap állunk egész nap, másik nap guggolunk egész nap, légy őszinte velem holnap mire számítsak? Egy fa tetején kell lennem egész nap a levegőben?

Jót nevettünk, majd nyugovóra tértünk.

 

Az első hét vidámságban, közösségben telt. Sokat dolgoztunk, aminek megvolt a varázsa. Esténként kellemes fáradsággal zuhantam az ágyba, volt értelme az aznapi munkámnak.

Zakuszka főzése.

Szilva magozás.

Szeretettel:

Anna nevelő néni :)