Kirándulni voltunk.

A nagylányomnak pont halottak napjára esik a születésnapja. Hazautazott, hogy kimenjen a temetőbe a meghalt szeretteihez, így nem tudtuk megünnepelni a hétvégén. Megígértem a családnak, hogy a következő hétvégén egy pizzázással megünnepeljük valahol itt Déván. Csütörtökön kaptam a hírt, hogy a családom lehetőséget kap egy hétvégi kirándulásra. Gyönyörű szombati napot töltöttünk együtt, igaz csak 4 lánykám volt otthon, azért vagyunk kevesebben a képeken. Barangoltunk Kolozsvár belvárosában, pizzáztunk Tordán egy étterembe, megnéztük a Tordai-hasadékot, ellátogattunk Torockóra a Kis Szent Teréz Gyermekotthonba. Amikor reggel elindultunk az egyik lányom mondta, hogy rosszul szokott lenni a kocsiban. Nem hittem volna, hogy tényleg ennyire nem bírja az utazást. A három órás úton szegénykének végig egy zacskóban volt a feje, nem sok mindent látott. Kolozsváron először elvittünk egy mosógépet a Szent Klára Egyetemista Lánykollégiumnak, majd belevetettük magunkat a belvárosba. Bementünk a kolozsvári Szent Mihály templomba, bámulatos látvány fogadott minket. Hatalmas terek, lányok csak ámultak és bámultak. Pár perc elteltével erőteljes orgona játék csendült fel. Esténként koncerteket szoktak rendezni a templomban és pont akkor gyakorolt az orgonaművész. Leültünk és meghallgattunk egy kis részletet a koncertből. Gyönyörű élmény volt a lányoknak, egy monumentális templomban orgona kísérettel átélni ezt az élményt, a templom kitűnő akusztikával bír.

Megnéztük a kolozsvári egyetemet is. A legidősebb lányom szeretne bejutni oda. Most készül az érettségire. Egy kis tanulmányi kirándulást is belecsempésztünk a hétvégébe.

Kissé fáradtan ismét kocsiba szálltunk és elindultunk Torda felé. Mielőtt bementünk volna a hasadékhoz, magunkhoz vettünk egy kis energiát. Megálltunk pizzázni egy aranyos kis étteremben. Átmelegedtünk, mi felnőttek ittunk egy finom forró kávét. A nagylányok segítettek nekünk megfejteni a román étlapot, nekünk Feri bácsival, aki a sofőrünk volt nem nagyon sikerült. Viccesen megjegyeztem a lányoknak, hogy használjátok ki mit kértek, mivel nem értem meg miket rendelgettek be, bármit kérhettek. Aranyosak voltak mindig lefordították nekem ki mit rendelt. Miután végeztünk az ebéddel kigömbölyödő pocakokkal ültünk néztük egymást, majd a lányok mondták, hogy nevelő néni ez lehet nem volt jó ötlet a nagy túra előtt. Mondtam semmi baj, legalább ledolgozzuk, már ha felbírunk kelni az asztaltól. Amikor rászántuk végre magunkat ismét visszaszálltunk az autóba és elindultunk a hasadék felé.

Gyönyörű volt az erdő így ősszel. Az erdő szívébe érkezve sokkal hűvösebb lett a levegő és frissebb. Csobogó patak mentén sétáltunk, mohás köveken ugrálgattunk, függő hidakon keltünk át a patak felett két oldalról hatalmas sziklák öleltek körbe. A táj pompázott az ősz színeiben, sárga, vörös, réz, de voltak még friss zöld hajtások is. Egyszerre vett minket körbe az élet és az elmúlás színei. Láttam a lányokon, hogy a hideg ellenére nagyon élvezték ezt a túrát a hasadékban.

Hazafelé már kezdett besötétedni, de a nap lenyugvó vörös sugara még megfestette a hazafelé vezető tájat. Torockó felé mentünk az Aranyos nevű folyó mentén. Hatalmas sziklás hegyek húzódtak az út mentén. Sziklákba kapaszkodó fák ágaskodtak a fejünk felett gyönyörű sárga, sárgászöld, vörös, bronzszínekben pompázva. Beérkeztünk kis falvakba, ahol a pásztorok már hazafelé vezették az állatokat a mezőről. Aranyos nénik ücsörögtek a ház előtti padokon. Megjelentek a míves székely kapuk, az apró házak. Az egyik lánykámnak könnybe lábadtak a szemei, amikor megérkeztünk Torockóra. Otthon érezte magát. Ő azért került az idén Dévára, mert abban a kis székely falucskában nem lett volna lehetősége tovább tanulni nyolcadik osztály után. Hiányzik neki a vidék, nagyon nehezen tudja megszokni a dévai beton forgatagot. Az autóból kiszállva mélyet szippantott a levegőbe, kapkodta a fejecskéjét, mindent le akart „fotózni” az emlékezetébe.

A torockói ház udvarába belépve egy igazi takaros kis vidéki hangulatba csöppentünk. Gyermekek dolgoztak a ház körül, leánykák bent serénykedtek a konyhában, a lobogó kályha tetején egy macska aludt. A kert végébe sétálva megpillantottam egy lovat. Nagyon megörültem, egyből odaszaladtam és simogattam, ölelgettem. Szeretem a lovakat, sajnos itt Déván nem sokat látni. A lányaim is utánam siettek, de nem mertek a ló közelébe menni. Mondtam nekik nem bánt a ló, ha azt érzi nem félsz tőlük. A lovak megérzik a félelmet, de a szeretetet is. Pár perc múlva látom, hogy apró lépésekkel végül odaértek hozzánk és nyújtogatják a kezüket a ló felé. Amikor érezték, hogy ez a ló tényleg nem bánt, már boldogan, határozottabban közeledtek felé, örültek, hogy legyőzték ezt a félelmüket. Azért megjegyezték, hogy a nevelő néni milyen bátor, csak úgy oda mertem menni, ez adott nekik is bátorságot.

A torockói házvezető szívélyesen próbált meginvitálni minket egy kis vendéglátásra az ebédlőbe, de addigra már teljesen besötétedett, jobbnak láttuk, ha elindulunk hazafelé. Lányok még egy fotó erejéig kiültek a ház előtti padra és viccelődtek egymással, hogy ki milyen öreg néni lesz, vajon olyan, akiket az úton láttunk a házuk előtt ücsörögve a szomszédasszonyaikkal?

Haza úton majdnem mindenki alud, kivétel a sofőr. Kellemesen elfáradtunk a nap végére. Hazaérve összedobtam még az én kis fáradt vándoraimnak egy meleg sonkás tojást, utána forró fürdő, majd álomba ringattuk magunkat.  Elalvás előtt még megköszönték, hogy ilyen szép kiránduláson vehettek részt.

Szeretném is megköszönni a lehetőséget az alapítványnak és a támogatóknak is.

Minden olvasónak csak ajánlani tudom, hogy látogassák meg a torockói házat.

Torockó - Kis Szent Teréz Gyermekvédelmi Központ

RO-517610 - Rimetea , str. Principală 282, jud. AB
Telefon: +40-258-768.195
Mobil: +40-751-286.648
E-mail: iringoanna@gmail.com
Felelős vezető: Karczagi Anna-Iringó

A linkre kattintva megnézhetitek az íráshoz tartozó képeket:

plus.google.com/u/0/photos/104460359139375970953/album/6220661279063020769

Szeretettel: Anna nevelő néni :)