Minden helyzetből hozzuk ki a legjobbat!

Amikor megkaptam a testvérpárt, velük együtt beköszönt hozzánk egy-két tetű család is. Ezen nem kell elszörnyülködni. Természetes, ha sok gyermek él egy helyen ott futótűzként terjed, városi gyerektől is hazahozhatták a játszótérről. Attól, hogy hátrányos helyzetű gyermekekről van szó, kulturált, igényes, tiszta környezetben élnek. A szeretethiányuknak köszönhető, hogy időnként felüti a fejét a tetűkérdés. Hiába mondod annak a gyermeknek, hogy ne ölelgessen senkit, akit soha nem ölelt meg az édesanyja, persze hogy szeretetre van szüksége, amelyet úgy tud pótolni, hogy a játszótéren ölelget, játszik más gyermekkel. Szerintem ezt a témát nem kell túlságosan szélsőségesen felfogni, előfordul ez a világ más pontján is.

Első este kellemes órákat töltöttünk a fürdőszobában. A 7 éves lányomat odaállítottam a kád mellé és elkezdtem a harcot a tetűvel. Testvére addig ült mellette és mesélt. Két óra múlva halljuk, hogy valaki horkol a lakásban, de akkor még csak mi voltunk hárman. Felemelem a 7 éves lányka haját és látom állva elaludt a kád szélén és ő horkolt. Annyira aranyos volt, nem ébresztettük fel, legalább nyugton maradt. Pár nap alatt sikerült megoldanunk ezt a problémát.

Eltelt két hónap. A napokban odajött 2 lányom és lesütött szemmel mondták, hogy nevelő néni megint van a fejükben. Felemeltem a fejüket és kérdeztem: -Miért szégyellitek magatokat?

-Amikor én ugyanolyan kicsi voltam, mint ti, nekem is megesett, hogy volt a hajamba, ez nem a ti hibátok. Nem szégyenkezni kell, nekiállni és megoldani a problémát minél hamarabb.

Láttam rajtuk, hogy megnyugodtak, de megkérdezték miért nem szidtam le őket, most esténként ezzel kell még foglalkozni. Csak nevettem egyet, mondtam ezért vagyok itt, hogy foglalkozzak veletek, majd bevonultunk a fürdőszobába.

Második, harmadik nap már nagyon fáradt voltam, látták rajtam a nagyobb lányaim és mondták, hogy nevelő néni majd mi befejezzük a tetű vadászatot. Este 8-tól 11-igy ott álltak a lányok felett és becsületesen, kitartóan teljesen kipucolták a lányokat. Amikor végeztek, mondtam nekik, hogy a kemény, becsületes munkát díjazom így fejenként kaptak 10 lejt (700 Ft. körülbelül). Nem akarták elfogadni, mert nem ezért csinálták meg, azért mert látták rajtam, hogy fáradt voltam, de addig erősködtem, míg elfogadták. A 10 éves lányom nagyon felbuzdult és másnap kitalálta, hogy ő is keményen fog dolgozni valamit. Ő egy kicsit szétszórt lányka, figyelmetlen, még nem nagyon érti, hogy bizonyos dolgokért le kell tenni az asztalra, neki még az „akarom, kell” szavak ott vannak a szótárában. Másnap adtam neki feladatot, amikor végzett végignéztük az eredményt, elmondtam neki mit felejtett ki, mert összecsapta a munkát, hogy minél hamarabb megkapja a jutalmát. Szépen elmagyaráztam neki, hogy a munkadíj felét kapja csak meg (5 lejt), hisz fél munkát végzett. Amikor felnőtt lesz és a munkahelyén fog félmunkát csinálni, ott nem 5 lejt vonnak majd le. Beszélgettünk még a témában, nagy szemekkel hallgatott és elfogadta, hogy csak 5 lejt kapott. Megértette így és nem érezte igazságtalannak. Remélem ez a későbbiekben is eszébe jut majd.

Látják? A kis „lakókon” keresztül, amely néha felüti a fejét még tanítani is lehet valamit a gyerekeknek.  Bizonyos dolgokat, humorral és jókedvvel kell felfogni és kihozni belőlük valami jót. Szörnyülködhettem volna napokig, szidhattam volna őket, helyette megláttam a helyzetbe azt a lehetőséget, hogy valamit tanítsak nekik.

Ez úton is szeretném megköszönni azoknak a támogatóknak a segítségét, akik hozzájárultak irtószerekkel a "harchoz". :)

Szeretettel:

Anna nevelő néni